Virtuális Időutazás

Simontornyai vár

N 46.752849 E 18.552464

A tolnai dombság északi peremén a középkorban széles mocsaras völgyet alkotva kanyargott a Sió, melynek árteréből kiemelkedő egyik szigetén emeltette Salamon fia Simon alországbíró 1277-ben a tornyot, amely később erősséggé, végvárrá fejlődött. Érthető módon, Simontornya nevét Simonról és a toronyról kapta.
Kezdetben csak mint egy nagyobb birtokokat védő, királyi engedéllyel épült magánvár szerepel, melyet a király a tulajdonos elhalálozása vagy hűtlensége esetén szabadon ajándékozott más kedvelt híveinek. Ez a történelem során gyakran előfordult.

Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár I. Károly királyra szállt, aki 1324-ben Hencz fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot. Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. A Lackfiak a középkori Magyarország legnagyobb jelentőségű családjai közé tartoztak, továbbfejlesztették a kastélyt, az átalakítás után a vár a Nagy Lajos-kori Magyarország egyik legjelentősebb birtokközpontjává vált. A Laczkfi-család alatt kezdődtek a várbeliek hatalmaskodásai. Az őket követő várurak elhanyagolták, várkapitányaik pedig zsarnokoskodtak a vidék népei felett.

1397-től a vár tulajdonlásáért hosszabb ideig tartó pereskedés indult, míg végül 1426 körül a Garai család birtokába került, és 1482-ig maradt az övék.  Amikor az utolsó Garai fiú nélkül halt meg, a vár a királyra szállt, aki feleségének, Beatrix királynénak adományozta. Az 1500-as évek elején Gergelylaki Buzlay Mózes, Mátyás király diplomatája és a Jagellók főudvarmestere szerezte meg Simontornyát. A vár ekkor élte fénykorát. Buzlay Mózes már fiatalon megfordult Európa több fejedelmi udvarában, így alkalma volt megismerkedni a kor reneszánsz udvari kultúrájával, és ennek szellemében 1509-ben nagy igényességgel építtette fel a maga reneszánsz várkastélyát.  Buzlay halála után özvegye, podmanini Podmaniczky Anna örökölte a várat, majd Zápolya János egyik híve kapta meg adományul. Az ő birtoklásának az 1545-ben bekövetkezett török megszállás vetett véget.

Simontornyát a török 150 éven át folyamatosan birtokolta. A török hódoltság után 1702 és 1704 között nagyszabású átalakításokkal a vár reneszánsz állapotát teljesen megváltoztatták, és erődítménnyé építették át. Az így megerősített vár a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeinek egyik fontos támaszpontja volt. Több évi ellenállás után 1709 augusztusában az osztrákok nehéz ostrom után elfoglalták és a védőit kivégezték, illetve bebörtönözték. 1717-ig osztrák, majd olasz csapatok tartották megszállva. Ekkor a vár katonai jellege megszűnt és új tulajdonosa, a Styrum-Limburg család vette birtokába. 1764-ben kastélyt építtettek a templom mellett, a várkastélyból kiköltöztek és uradalmi magtárnak használták. A Styrum-Limburg család kihalása után Simontornya egy időre az Esterházyak birtokába került, majd 1821-től az 1860-as évekig a bécsi eredetű Sina bankárcsaládé lett, akiktől a gróf Wimpffen család örökölte. Az 1930-as években a zirci apátság vette meg, s bérbe adta a Simontornyai Bőrgyárnak. A várból bőrgyári raktár, a mellé épített félnyeregtetős toldalék épületekből szükséglakás lett. A vár helyreállítása 1964-ben megkezdődött és 1975-ben fejeződött be, azóta látogatható.


Virtuális Időutazás

Simontornyai vár

Virtuális Időutazás

Domonkos kolostor

Virtuális Időutazás

Lussonium - Katonai tábor

Virtuális Időutazás

Szekszárdi apátság